A KRUMPLI ÉS AZ INZULIN


A tápanyaghiány okai

A tápanyaghiány okai

 


Valahol, egy alkalommal a szememre vetették, hogy nagyon materiálisan gondolkodom, azt is állitva, hogy a mozgás és a hit, de különösképpen az utóbbi, sokkal fontosabb a vitaminoknál.
Az én véleményem szerint, természetes hogy akár a gyógyuláshoz, akár az egészség megtartásához elengedhetetlen a mozgás. A mozgás, maga az élet. Tény az is, hogy a pszichés tényezők nagyban befolyásolják az egészségünket, s az érzéseink, gondolataink a gyógyulás folyamatában is fontos szerepet játszanak. De a tápanyagok nemkevésbbé fontosak. Ugyanis ha nem vesszük magunkhoz azokat az anyagokat melyekre a sejtjeinknek, a szervezetünknek szüksége van, nos akkor előbb-utóbb mozgás-képtelenek leszünk. Akkoris ha hiszünk ebben, akkoris ha nem. Csupán hittel nem lenne esélyünk se' a betegségek ellen. (Ha a hit elegendő lett volna pl a pestis ellen, valószinüleg nem lett volna járvány... S ugyanez igaz a mozgásra is....)
A szervezetünk a létfontos anyagokból épitkezik, a sejtjeink a létfontos anyagok révén újulnak meg folyamatosan. Azért létfontosak, mert a létünket biztositják. Ezek minden földi élet alapja. (Lét = élet.)
(Ha a házépítésnél kihagynánk az építőanyagokat és csak a hit erejével szeretnénk azt fölépíteni, feltehetően nem sikerülne (ellenkező esetben ugyanis semmi szükség nem volna pl hitelekre.)
Melyek a létfontosságu tápanyagok?: Vitaminok, ásványi- és nyomelemek, fehérjék, aminosavak, enzimek, zsirok, zsirsavak és a szénhidrátok. (Mint látható, a rostokat kihagytam. A rostok nem tápanyagok és nem is létfontosságuak.)



A WHO szerint és az orvosaink döntő többsége szerint is, elégséges mennyiségü vitamint és ásványianyagot tartalmaznak a zöldségek és a gyümölcsök, (akár még ha fonnyadtak is,) teljesen felesleges sőt, káros is lehet (mondják), azokat külön is pótolni. (Lehetséges, hogy nem olvasták Dr. Joel Wallach nagyszerü irását...? - Lásd itt az oldalon!)
Egyébként, vajon hányan tapasztaltuk már azt hogy az orvosunk vitaminokat ajánlott és nem gyógyszert irt föl azonnal? (Tisztelet a kivételnek és természetesen nem áll szándékomban senkit sem megsérteni.) A következőkben az ételeink alacsonyabb tápanyagtartalmának okairól lesz szó.



Az erdő önfenntartó, a talaját senki sem műveli. A természet e szegletében még működik a természetes körforgás: A lomb lehull, átalakul és táplálja a talajt, majd belőle új élet sarjad. (Hasonló folyamat zajlik a dús növényzetü parlag területeken is.) De lássuk csak miként van ez, ott ahol az ember "műveli" a talajt? A talajba vissza, csak a növényi hulladék kerül, komposzt formájában (de az is csak a jobb helyeken). Nincs körforgás. Semmi baj - mondhatnánk, mert ha a "termelt/elvett" arányában visszapótoljuk az anyagokat, akkor a talaj továbbra is "életképes" marad és ha a visszapótláskor természetes anyagokat használunk, akkor probléma nem lehet. De mi is történik valójában (már több mint fél évszázad óta)?
Az ember gondolt egy nagyot, s kitalálta a műtrágyát. Tény, hogy a műtrágyázásnak számos előnye van: Egyszerübb vele bánni, nem büdös és általában az ára is kedvező. De azért baj is van vele, mégpedig az, hogy a műtrágyák nem tartalmazzák az összes szükséges anyagot, csak jóval kevesebbet. Kevés olyan műtrágya van amely tiznél is több elemet tartalmaz, jellemzően csak hármat: NPK-t, azaz nitrogént foszfort és káliumot. Viszont az összetevők anyagai és arányai szerint válogathatunk, - ami jobbára ugy szokott történni, hogy ki-ki a hasára üt és az alapján vásárol műtrágyát. Nesze-neked természet! (Hozzáteszem, tisztelet a kivételnek, de szerintem mindenki jobban járna, ha a műtrágyázás helyett az ősi formához térnénk vissza. Alább kiderül hogy miért.)
Hogy a műtrágyák miért csak pár elemet tartalmaznak(?), arra a "hozzáértők" azonnal készek a válasszal, s a magyarázatuk "tudományos alapokon" nyugszik. Még szerencse hogy a természet magasan tesz a tudományosságra.

A talajélet számára fontos anyagok mindegyikét tartalmazza a szervestrágya, mégpedig a legjobb arányban.

A növényzet a talajból folyamatosan felszivja a tápanyagokat. Értelemszerü, hogyha kifogy a talajból egy vagy több elem és nem pótlódik, akkor a növények nem jutnak hozzá. Minekutána betegekké válnak, nem fejlődnek kielégítően, s az is nyilvánvaló hogy az ilyen élelem nem tartalmazza kellő mennyiségben a már a talajból is eleve hiányzó tápanyagokat.

A növények tápanyagtartalma csökkenésének legfőbb oka, hogy a szervestrágyázást a műtrágyázás váltotta föl, ami miatt a növények csak ahhoz a néhány elemhez jutnak hozzá amit a műtrágya tartalmaz, azonkivül, a műtrágyák egyik mindig jelenlévő komponense, a kálisó, gátolja a növényeket a többi anyag fölvételében!
Az NPK műtrágyának, de legfőképpen a nitrogénnek köszönhetően a növények jól fejlődnek, szépek, kivánatosak lesznek, ám mivel a számunkra fontos anyagaikból csak lényegesen kevesebb lesz igy bennük, az ilyen növényi eledel, tápláléknak aligha nevezhető, kitünő tápláléknak meg mégkevésbbé. (Ráadásul, több növény, - pl saláta, spenót, sóska és általában a leveles zöldségek, a több nitrogén miatt nitritessé válhatnak, ami viszont karcinogén azaz rékkeltő. A kálisózás pedig további veszélyt jelent, azáltal, hogy a növények a normálishoz képest messze több káliumot tartalmaznak.)
Számos országban a normális 90 mg/kg helyett, tudatosan, mérgezőre - 250-350 mg/kg-ra növelik a termőtalajok oldott káliumtartalmát a kálium vegyületeivel való műtrágyázással! Ezzel fokozzák a növények aszálytól és fertőzésektől való károsodását, a mezőgazdasági termelési költségeket és a káliumtöbblettel betegítik a lakosságot! (Tejfalussy András)
De térjünk csak vissza a szervestrágyához, mert némi baj azzal is van. Mégpedig, hogyha csak NPK-n nevelkedett növényeket fogyasztanak az állatok, nyilvánvaló hogy a trágya se lehet teljesértékü, de legalábbis, az arányaiban megváltozik az összetétele. Sajnos azonban ez még nem minden. Ugyanis ma már az állatoknak szánt élelem legnagyobb hányada mesterségesen előállitott táplálék, (táp) melyek összetételét az ember határozta meg és nem a természet. Ezen túl pedig, sajnos a tápok egyéb anyagokat is tartalmaznak: hormonokat, antibiotikumokat és rajtukkivül is még jónéhány olyan anyagot amelyeknek a talajban semmi keresnivalója nincs. Márpedig odakerülnek. (Több uton is, pl a szennyvizek közvetítésével.)
Jóllehet ez más történet, de részben mert a mondandómhoz is kapcsolódik, s egyébként meg nem tervezem erről másutt is irni, ezért pár szóban elmondom. A központi szennyviztelepeken a szikkasztás, szürés, vegyi tisztítás után a "tiszta" viz a folyókba és egyéb vizekbe kerül, onnan pedig mindenüvé a födben. A központi szennyviztisztítás egy óriási csalás. Csalás azért, mert nála százszor hatékonyabb, jobban szűrő egyedi berendezések is léteznek (pl ez: http://profigarden.hu/doc170/ és/vagy ez: http://ezermester.hu/cikk-211/Hazi_biologiai_szennyviztisztitas__lappiramis_kiegeszitessel), de az önkormányzatok mégis, csak és kizárólag központi szennyviztisztítót épittetnek, mert egyedül csak annak az üzemeltetéséből származik állandó és folyamatos bevételük. (Csatornadíj.) (De mert ez a téma is megér egy misét, egy idézetet mégiscsak beszurok majd a cikk végére Tejfalussy Andrástól.)
Visszatérve a szervestrágyára..., tehát vele, hormonok is meg egyéb anyagok is a termőföldbe kerülnek.
A talajból ily módon minden ember hozzájut a nemkivánatos szennyezőanyagokhoz is - a növények elfogyasztása által közvetlenül, vagy, - az ugyanazokat fogyasztó állatok révén, - az asztalunkra kerülő állati eredetü élelmiszerek közvetítésével.
Sajnos, amit itt elmondtam, ma már ugyanugy igaz a háztáji kis gazdaságokra és az otthoni kiskertekre is. Kivételt csak az olyan, egy-egy családot szolgáló (tanyajellegü) kertek képezhetnének, melyek egyrészt távolabb esnek a civilizált világ ártalmaitól és nem alkalmaznak mérgező vegyszereket se, másrészt, a kertben következetesen szervestrágyával pótolják a tápanyagokat, olyan szervestrágyával, amely a saját állatoktól származik, amely állatoknak csak abból, a saját kertből származó eledelt adnak, azonfölül, nem a vizművek klórral/hypoval fertőtlenitett, meg még rengeteg egyéb megbetegítő anyagot is tartalmazó vizét használják, hanem saját vizvételi lehetőséggel birnak, mégpedig a lehető legmélyebbről, vagy ha nem, akkor van egy profi viztisztító berendezésük (vizdesztilláló, vagy forditott ozmózis elven működő). Vajon létezik-e ilyen háztáji v. családi gazdaság? Erre nem tudom a választ... Ha létezik, léteznek, ők megnyugodhatnak, az ő ily módon előállitott megtermelt élelmiszereik tartalmazzák az összes létfontos anyagot, melyek a setjeinket a szó szoros értelmében táplálják. (Illetve, az égi permetezés - chemtrail - következtében ma már ez sem igaz...)
S ez így egészen addig jól működik, amig el nem mennek az üzletbe vásárolni. Ugyanis az üzletek polcai rogyásig vannak hamis, ételnek igazából nem is nevezhető mű- ételekkel, melyek létfontos anyagokat nem tartalmaznak, de azok helyett van bennük rengeteg emészthetetlen, a szervezetünkben hasznosulni nem tudó, viszont betegségeket okozni annálinkább képes, vegyianyag, melyek adalékanyagokként ismeretesek. Magyarul: az élelmiszeripar kilopja az élelmünkből még azt is ami benne se volt, cserébe "széppé, kivánatossá, (s mi tagadás) jó izüvé" "varázsolja" azokat, de ugyanakkor teljesen értéktelenné.
Mindezeket fontosnak tartottam elmondani azért, hogy lássuk, milyen okok miatt kisebb a táplálóértéke az élelmünknek.

De még ez sem minden. Nem is kell föltétlenül a bolti árutól begbetegednünk. Elég csak elmenni hazulról. Sőt már azt sem kell, hiszen haza jönnek a gondok, (iskola, munkahely, csekkek, értesítések, számos az idegeinket s a vérnyomásunkat a plafonig tornásztató dolog,) s gondoskodnak stresszről, szivinfarktusról stb., anélkülis hogy belsőleg károsanyagokkal mérgeznénk magunkat.

A betegségeket megelőzni/legyőzni, egyedül a saját szervezetünk, az immunrendszerünk képes.

Az utóbbi évtizedekben a szervezetünket érő károsító tényezők olyan méreteket öltöttek hogy azokat ellensúlyozni szükséges, amire pedig csak a tápanyagok alkalmasak, jobb, erőteljesebb támogatást nyujtva a testünknek.
A károsító tényezők egyre növekvő mennyisége miatt, ma már, mégha a táplálékaink elegendő mennyiségben tartalmaznák is a tápanyagokat, az akkor sem bizonyulna elégségesnek. Emiatt válik szükségessé a tápanyagok pótlása.

A Dr. Lenkei Gábor honlapján régebben láthatók voltak táblázatok, melyek egyike azt mutatta be, hogy vitaminokból, ásványianyagokból, adott százalékos ellátottságunk mellett, milyenek az esélyeink. (Sajnos a táblázatok már nincsnek fönn.) Megtudhattuk belőle, hogy az RDA által ajánlott mennyiségek a minimálisan szükséges mennyiségek, melyek mindössze arra elégségesek hogy éppen életben maradjunk.
(Az RDA mennyiségeit a saját gazdaságban termelt élelem vitamin és egyéb tápanyagtartalma túlszárnyalhatja. Persze, olyan háztáji gazdaságra kell ám gondolni amilyet föntebb vázoltam és a létezését megkérdőjeleztem.)

Akkor "működünk" jól, ha a szervezetünknek folyamatosan a rendelkezésére áll mindenegyes tápanyag, olyan mennyiségben, amely a mindenkori tápanyagszükségletünket fedezni tudja.
Mi a helyzet ha kevesebb?
A betegségeinknek legnagyobb hányada valamely tápanyag(ok) hiányára vezethető vissza. Ha valamely tápanyagból folyamatosan a szükségesnél kevesebb jut be a szervezetünkbe s a kialakuló/fönnálló hiány időtartama tullépi a szervezetünk türőképességét, akkor megbetegszünk.
Tudnunk kell azt is, hogy a szervezetünk nagyon hosszu ideig, sőt akár extrém hosszu időn keresztül is képes tolerálni a hiányt, - némelyikünknél egészen a halálig. Addig azonban számtalan "jelzést küld", (amit betegségnek hivunk,) s persze, a halálunk minden bizonnyal később következett volna be ha nem kellet volna a szervezetünknek egy életen át "tolerálni".



A műtrágyázáshoz kapcsolódik még, hogy újabban már nemcsak káliumozzák a talajt, hanem a műtrágyákba nátriumkloridot is kevernek. A vásárlók pedig vagy nem olvassák el hogy mik az összetevői, vagy elfelejtenek gondolkodni. - A nátriumklorid elszikesíti, elsivatagositja, tönkreteszi a termőföldet! Az NaCl-tartalmu műtrágya a magyar emberek teljes tönkretételét szolgálja, annak eszköze!



(Ajánlom a figyelmükbe dr. Joel Wallach kiváló előadásait is!)



A föntebbi igéretemnek eleget téve ime egy idézet Tejfalussy Andrástól:

„A Biokultúra Egyesület lapjában (Biokultúra) folytatódó cikksorozat keretében, Dr. Országh József, aki a Walloni Vizügyi Kormánybizottság tagja, köztudomásuvá tette, hogy a központi szennycsatornákkal összegyüjtött szennyviz mérgezőbb lesz a szennyviztisztító műszaki létesitményeken átjutás után, mint annak előtte és ahhoz képest mégmérgezőbb mintha a talajba vezették volna és ott természetes módon megtisztult és hasznosult volna és hogy a vezetékes-ivóviz is egyre inkább közveszélyes, mert a szennycsatornázás miatt a folyók és tavak vize még szennyezettebb lesz.
Hazánkban a többmillió ember ürülékével és háztartási- vegyianyagaival és gyógyszer-ürítésével is szennyezett folyók vizét mindössze egy koszos kavicson való átszüréssel és klórozással alakitják vezetékes-ivóvizzé, amit az alábbi vizműveki tájékoztatás igy kommentál: Idézem a Dunamenti Regionális Vizmű Részvénytársaság KVO 6524-122/2003. ikt. sz., 2003.12.14-én kelt, a Verőcei Önkormányzat, Oroszi Beáta jegyzőhöz cimzett levelébõl: „Hivatkozással 4107/2003. sz. levelére szives tájékoztatásul közöljük, hogy a DMRV RT, a működési területén - a termelt és szolgáltatott viz tisztítására - semmilyen vegyszert ill. adalékanyagot nem használ. A szolgáltatott ivóviz megfelelő bakteriológiai minőségének biztosítása érdekében fertőtlenítőszerként klórgázt alkalmazunk.”
A vizműveki tájékoztatás helyes értelmezéséhez tudni kell azt, hogy nem lehet eltávolítani csak kavicson-átszüréssel a Duna vizében előforduló mintegy 60000-féle vegyianyag döntő többségét és hogy a klórgáz is adalékanyag, s hogy a vizben lévő anyagokkal reagálva mindenféle rákkeltő vegyületeket hozhat létre. Ez is arra utal, hogy ahol csak lehet el kell kerülni a szennyvizkoncentrálást és nem újabb szennyvizcsatornákkal és ezek miatt épitett szennyviztisztító létesítményekkel, hanem a háztartási-szennyviz talajban hasznosításával és az ivóviz háztartási átpárlásával kellene tiszta ivóvizet biztosítani. Vagyis a szennycsatornát használókat kellene környezetterhelési birsággal sujtani, nem pedig a lakossági szennyvizet a kertjük talaja és növényei segitségével természetes biológiai uton megtisztító, hasznosító lakosokat. A kormányzati és önkormányzati szerveknek is tudomásul kell venni, hogy újabban már az Európai Unió országaiban is rádöbbentek arra, hogy nem a szennycsatornára rákötést kell szorgalmazniuk, hanem az ellenkezőjét, a portaszintü szennyvizhasznosítást, meg hogy a WHO (és igy az Európai Unió is) jónak minősitette ivóviz céljára az átpárlással tisztitott (desztillált) ivóvizet. Ezt legújabban már az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium is elismerte, az OÉTI és társaival együtt. A portaszintü szennyvizhasznosítás, plusz a háztartásokon belül megvalósitható ivóvizátpárlás a környezetvédelem és az egészségvédelem tényleges módja. ...”
(http://www.tejfalussy.com/regiweboldalak/www.aquanet.fw.hu/szoveg/lakossagiatparlas.htm)

Akit az egyszerü, a kertes családi házaknál könnyen megvalósitható szennyviztisztítás lehetősége részletesen érdekel, annak ajánlom dr. Országh József honlapját, aholis azonkivül még több hasznos és fontos információt is lelhet: http://www.eautarcie.org/hu/index.html





Szeretnél egy ilyen weblapot teljesen ingyen?
Ez a weboldal a Nanoweb honlapszerkesztővel készült.
© Minden jog fenntartva.